Tönkretételünk története szaka - Demján Sándor,Római Klub,Magyar Nemzeti Bank,Fekete János,Nemzeti Bank,Medgyessy Péter,Nemzetközi Valutaalapba,Sárközy Tamás,Németh Miklós,Soros György,Schamschula György,Akkor Bokros-csomag,Torgyán József,Európai Unióba,Magyar Televízióban,Bajnai Gordon,Czika László, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Tönkretételünk története szaka

2008-04-04 22:58:22, péntek

	Tönkretételünk története szakaszokban 2008-04-04 14:58:55 Írhatnám, hogy tündöklésünk és bukásunk, de nem teszem, mert egyrészt Mátyás óta már egyszer sem tündököltünk, másrészt teljesen, véglegesen még nem buktunk el, ámbár sokan látják már az alagút másik végét, amelyen át nem a fény, hanem a szuroksötét szűrődik be. Demján Sándor például a sovány tehenek 10 évét jövendöli - ő tudhatja, miért! -, meg hogy gazdasági értelemben mi leszünk Európa sereghajtója. Gondolom aggok, betegek és szegények antiszociális elfekvője, a Római Klub legendás ajánlására... De írhatnám azt is, ,,gyöngyvirágtól lombhullásig", vagy ,,a Feketétől a Veresig", ,,az utolsó ötéves tervektől a felzárkóztatási programig", mely átlátszó blöffjeivel megkísérelné még a fizikai törvények meghágását is, ti. hogy nulla vagy negatív gazdasági növekedéssel érje utol a rohamosan távolodó összeurópai átlagot; gatyaféken, hasmánt, ellenszélben, ráadásul lefelé a meredek lejtőn. A legtalálóbb cím: hogyan lett a 22-ből 230, s a 100-ból nulla? Amely ,,képletben" előbbi az adósság, utóbbi pedig a népvagyon. A rendszerváltás (1990) óta a nemzetgazdaság összesített adóssága - dollárban kifejezve - mintegy a tízszeresére nőtt, míg a profittermelő működő tőke nagyjából egészében eltűnt. Mindeközben a dollár paritása (vásárlóereje) a forinthoz mérve hozzávetőlegesen háromszorosára nőtt. Mi okozhatta a kereskedelmi és a mindenfajta cserearányaink ilyen horribilis mértékű leromlását, nemzeti teljesítményünk és vagyonunk elképesztő mértékű értékvesztését? Ezt fogjuk most nyomon követni, hat, névvel jelölt szakaszban. A Fekete-szakasz (1968-1981) Új gazdasági mechanizmus. A társadalmi tulajdon csonthéja repedezik. A bővülő anyagi érdekeltség feszíti a korlátokat, miáltal a pénzviszonyok növekvő szerephez jutnak. A Magyar Nemzeti Bank - Fekete János elnökletével - nekilát a produktív világbanki hitelek felvételének előkészítéséhez. 1970 és 1980 között, az utolsó ötéves tervek keretében jelentős produktív állami nagyberuházások valósulnak meg, mindenekelőtt az infrastruktúra és egyéb termelő szolgáltatások (pl. a távközlés, a hírközlés és a közlekedés) területén. Mindösszesen cca. 1 milliárd USD értékben. Azonban a globális olajválság következtében a magyar külkereskedelmi cserearányok rohamosan romlanak, a deficites fizetési mérleg nem bírja el a növekvő adósságszolgálatot. A Nemzeti Bank már a kamatos kamatok fizetésére vesz fel egyre újabb hiteleket, a tőketörlesztés már meghaladja csökkenő fizetőképességünket. A Medgyessy-szakasz (1982-1989) Medgyessy Péter, a D-209-es fedett pénzügynök, majd pénzügyér, majd tanácsadó-vállalkozó, majd bankár, majd megint pénzügyér, sőt, levitézlő miniszterelnök pénzügyi-szakmai és globális-politikai értelemben egyaránt Fekete János hűséges és méltó tanítványa. A jelzett szakaszban lépett Magyarország arra a monetáris lejtőre, amelyről azóta sincs visszafordulás. Ha valamely országból éveken-évtizedeken át több pénz és érték megy ki, mint amennyi bejön, az az ország egyrészt elszegényedik, másrészt eladósodik. Gondoljuk csak meg! A bejövő pénz - ebben a szakaszban kizárólag bankhitel! - a FED és a Világbank által papíron és/vagy elektronikusan kibocsátott, jobbára fedezetlen ,,játékpénz" dollárhitel; ami viszont innen kiment, egyrészt értékes mezőgazdasági és ipari cikk, áru, másrészt jóval az árfolyam feletti ráfordítással, keservesen kitermelt valódi dollár, a kamatos kamatok törlesztéseként. Vagyis ami pénz bejött, a hitelező külföldi bank ,,fizette", ami meg kiment, azt munkája valódi értékeivel az egész magyar nép. A bejött játékpénz nem termelt új értéket, mert - szemben a korábban felvett 1 milliárd dollár ,,valódi" hitellel, amit produktív beruházásokra fordítottunk - azt teljes egészében kamatfizetésre költöttük. Ebben a szakaszban eladósodtunk és elszegényedtünk, fellángolt az infláció - mert a magyar nemzetgazdaság egyhelyben topogott, miközben a GDP újérték-hányada, mint az ablakon kidobott pénz, a felvett hitelek kamataira folyt el. A MNB belső műhelytanulmányai leírják, hogy az említett 1 milliárd dollár hitelt összesen 11 milliárd dollár kamattal terhelten fizettük viszsza. Az egyre veszteségesebben termelő magyar állami vállalatok mindegyikére jelképes jelzálog került; a Világbank és a többi hitelező számára a teljes magyar nemzetgazdaság jelentette az egyetlen fizetési garanciát. A magyar társadalmi tulajdon - észrevétlenül - a titokban felvett pártállami hitelek fedezetévé alakult át. És hogy az adósságspirálra felépített adósságcsapdából soha többé ne szabadulhassunk ki - Medgyessy Péter vezényletével beléptették Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Aztán már jöhetett a szanálás. Az Antall-korszak (1990-1993) Amit nagy ravaszul rendszerváltásnak neveztek el. (Mármint a szanálást.) Ugyebár, mindenki ismeri a köznapi életben ,,érvényes" közmondást: ,,Keresd a nőt!". Nos, a nemzetközi politikában ez így ,,módosul": ,,Keresd a pénzt!". Végső soron mindent a pénz, a profit mozgat. Önmagában vehető politikai érdek, motiváció nincs is; minden ,,ártatlan" terv vagy cselekmény mögött is monetáris és profitmegfontolások keresendők. A rendszerváltás valódi célja tehát nem a magyar nép kommunista uralom alóli ,,felszabadítása" volt, hanem a magyar nemzetgazdaság szanálása, vagyis termelő kapacitásainak privatizálása és leépítése, a magyar beruházási és fogyasztási piac megszerzése; a hitelek miatti jelzálog-követelés behajtása révén, potom áron. Azért, hogy a magyar társadalmi tulajdon ,,csonthéjas burkát" az átalakulási és társasági törvényekkel (Sárközy Tamás) feltörjék, miáltal minden használható érték és jövőbeli profit - most már közjogilag is - a nemzetközi részvénytőke tulajdonába kerüljön. Németh Miklós, reformkommunista miniszterelnök, néhány hónappal a hatalom színlelt átadása előtt, fontos, drámai bejelentést tett. Magyarország külföldi adóssága - a leírt előzmények után és dacára - 22 milliárd dollár (1990). Ez a bejelentés akkoriban, amikor a ,,demokráciánk" még a mainál is kisebb gyerekcipőben járt, nem kavart semmilyen vihart, hiszen a 10 millió magyar jószerivel azt sem tudta, mi az, hogy államadósság. (Az a másik bejelentése sem aratott különösebb kasszasikert, miszerint merénylet készült ellene, a még regnáló miniszterelnök ellen.) Nos, nézzük a hatalom ,,átadása", mint kasszazárás körüli fontosabb makroszintű adatokat. Külső államadósság: 22 milliárd dollár. Hogy ez tételesen hogyan, miből jött össze, soha nem részletezte, mutatta be, hagyatta jóvá (pl. az új Országgyűléssel) senki. Csak úgy elfogadták, átvállalták, mint a Németh-kormány legitim (?) hagyatékát. Csak a hatalom, a zsákmányszerzés távlati lehetősége számított; arra senki nem gondolt, hogy az ,,előtalált" adósság levethetetlen, évről évre növekvő malomkőként húzza a víz alá Magyarországot majd még 2008-ban is, sőt, talán mindörökre. Az úgynevezett ,,belső államadósság", mármint a forintért értékesített államkötvények állománya akkor még nulla volt (ezt csak az évtized közepén vezették be). Valutatartalék: nulla. Külföldi befektetés, vagyis ,,bejövő tőke", illetve annak állománya gyakorlatilag nulla. Állami vagyonból működő tőke: a világbanki szakértők - nyilvánosságra nem hozott - globális, mértéktartó felértékelése szerint: 80-100 milliárd dollár, üzleti-piaci értéken mérve, ami a tőkés vagyonértékelés gyakorlatában a működő tőke hozadékaként várható profit jelenértékre diszkontált, tőkésített összegével egyenlő. Igen ám, de a privatizáció során a külföldi befektetők hivatalosan nem piacot, hanem csődportfoliót vásároltak, ezért tízszeres haszonnal vették meg a magyar termelőkapacitásokat s valójában a piacot. Az Antall-adminisztráció két történelmi hibát követett el. Egyrészt jogfolytonosan átvállalta az ,,örökölt" 22 milliárd dollár (ekkor még: államadósság = nemzetgazdasági adósság - az MNB-nek devizamonopóliuma volt, a forint még nem volt konvertibilis) adósságszolgálatát, anélkül, hogy felülvizsgáltatta volna, miből is ered(t). Másrészt pánikszerűen elindította, szinte a teljes működő tőke alapos előkészítés nélküli privatizációját, mintha tényleg csak jelzálogjog-érvényesítést teljesítene, kvázi külső kényszer alatt, pedig még Soros György is az ellenkezőjét tanácsolta. Schamschula György, aki ez idő tájt Antall személyes tanácsadója volt, írásaiban szintén megemlékezik arról, hogy Antallt senki és semmi nem kötelezte sem az államadósság átvállalására, sem a kampányszerű, átgondolatlan privatizációra. A terve az volt, hogy a bevételből kifizeti a teljes adósságot, a maradékot pedig állami befektetésekre és szociális juttatásokra költi. Mint tudjuk, ebből nem lett semmi. A káposzta mind elfogyott, de a kecske sem lakott jól. Mára az állami vagyon az eredeti érték 10%-ára olvadt, az adósság pedig a többszörösére nőtt. Az összesen cca. 8-12 milliárd dollárnyi privatizációs bevétel meg minden évben eltűnt az állami költségvetés feneketlen, a becsődölt nagybankokat is konszolidáló bendőjében... A Horn-szakasz (1994-1997) Az 1995. és 1996. év makrogazdasági szempontból a rendszerváltás utáni időszak két legrosszabb éve; ennél kilátástalanabbnak tán csak a 2007 és a 2008 (lesz) mondható. (Akkor Bokros-csomag, ma Gyurcsány-Veres-csomagok tucatjai Kóka-szafaládéval feldíszítve.) Az infláció az égbe szökött (28-30%); a bankkamatok persze még ezt is meghaladták. A gyógyító érvágásnak mondott Bokros-csomag hatására a reálbérek ismét mélyen az 1989-es szint alá zuhantak, és ekkor érték az első súlyos találatok az általános egészségbiztosítást és az ingyenes orvosi ellátást is. A büdzsén tátongó hatalmas lyukakat a pótlólagos privatizációs bevételekkel igyekeztek betömni; cca. 4 milliárd dollárért eladták a teljes energiaszektort egy német-francia állami konzorciumnak, 8% tőkearányos állami profitgaranciával. A tranzakció egész bevételét az államadósság csökkentésére fordították, mely a szakasz végére így is meghaladta a 38-40 milliárd dollárt. Viszont ,,első ízben" sikerült valutatartalékot képezni, 10-12 milliárd dollár összegben. Megemlítendő, hogy 1998-ra az eredeti állami vagyon mintegy 70%-át már privatizálták, melynek a döntő hányada multinacionális cégek tulajdonába került. Az állam megkezdte a forintért vásárolható államkötvények kibocsátását is, miáltal megkezdődött az állam eladósodásának második, ,,belföldi" szakasza, melynek lényege, hogy a költségvetés növekvő hiányát államkötvények eladásával fedezik, ami tovább fokozza a távlati esélytelenséget, hiszen az államkötvények kamata (a vásárlók profitja) - 20-25% - jóval meghaladta a banki hitelkamatok mértékét. Az időszak végén még sor került egy különös tranzakcióra is - amelyet a leghevesebben Torgyán József, az FKgP elnöke támadott -, nevezetesen az ún. adósságkonverzióra 2000 milliárd forint összegben. Ez azt jelentette, hogy az MNB által előtalált újabb dolláradósság egy részét könyveléstechnikailag bevitték az állami költségvetés ,,alá" (kamatozóvá téve azt), ezzel még tovább növelve a büdzsé amúgy is egyre elviselhetetlenebb kamatterheit, amelyek már akkor is a költségvetés 20-25%-os hányadát tették ki. Az Orbán-szakasz (1998-2001) A forint konvertibilissé vált, az MNB devizamonopóliuma is megszűnt. Ettől kezdve minden természetes és jogi személy is hozzájuthatott külföldi hitelekhez - ennek okán megkülönböztetjük az államadósság és a nemzetgazdaság adóssága fogalmakat, melyek közül természetszerűleg a második jelenti a nagyobb hitelösszeget, mert az állam adósságán túl tartalmazza a vállalkozások, a kereskedelmi bankok, az önkormányzatok és a magánszemélyek hiteleit, tartozásait is (beleértve természetesen a multinacionális nagyvállalatok hitelállományát is), mivel mindezen tartozások kamatait, profitját és tőketörlesztését is a belföldi magyar munkateljesítménynek kell kitermelnie. A szakasz sok tekintetben jelentős javulást eredményezett, mind a makro-, mind a mikroszféra gazdálkodási mutatóit illetően. A külső államadósság mintegy 43 milliárd dollárra rúgott, ám a belső államadósság jelentősebben nőtt; az időszak végére elérte a 9000 milliárd forintot. A valutatartalék összege jelentősen nem változott. Az Orbán-kormány is folytatta a privatizációt, ám sokkal szolidabban, mint elődei tették. Az állami vagyon maradványértéke az 1990. évinek már csak kb. 20%-a. A gazdálkodó szervezetek és a magánszemélyek, az állampolgárok egyaránt joggal remélhették, hogy a szolid konjunktúra-időszak tovább folytatódik, hiszen a töretlen fejlődéshez minden gazdasági feltétel adottnak látszott. Nem így történt. A kormányváltás után - minden előzetes előjel nélkül - ,,kiderült", hogy Magyarország ismét ,,súlyos válságban" van, noha a nemzetgazdaság - a pannon puma - ,,dübörög", mégis legott újból eret kell vágni rajta. A Gyurcsány-szakasz (2002-2008) Az Európai Unióba történt belépésünket követően előtérbe került az úgynevezett maastrichti kritériumok teljesítése, miszerint az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60%-át, a költségvetés hiánya pedig a GDP 3%-át. A szakaszban mindkét kötelező előírást alaposan megsértettük, ráadásul kozmetikázott adatokat szolgáltattunk Almunia biztosnak, azért, hogy a valóságosnál kedvezőbb mutatókat produkálhassunk. De más gondjaink is vannak. Uniós (belépési) előírás az infláció féken tartása, leszorítása is, legalább évi 2% alá, ám Magyarországon a tényleges infláció mértéke ismét kétszámjegyű, ami az euró bevezetésének egyik legfőbb akadálya. A nemzetgazdaság teljes külső adóssága 2006 januárjában, a Magyar Televízióban megjelent adat alapján, 66,3 milliárd dollár volt. Ma, 2008-ban - tekintve, hogy nemcsak az állam, de a gazdálkodó szervezetek, a bankok, az önkormányzatok és a lakosság is egyre növekvő mértékben eladósodik a külföldnek - a nemzetgazdaság összevont adóssága kb. 130-140 milliárd dollárra becsülhető, amiből már a lakossági eladósodás közzétett összege önmagában több mint 30 milliárd dollár. A külső államadósság pontos összege nem ismert - minimum 70-80 milliárd dollárra rúghat -, tekintve, hogy sem a maastrichti követelményekhez mért adatban, sem a költségvetés adósságszolgálatában nem szerepel. Ezekben csak az államkötvények állománya - a ,,belföldi" adósság - található. Hivatalosan az államkötvények forintban nyilvántartott állományát nevezik államadósságnak, vagyis azt az összeget, mely közvetlenül az állami tevékenységek következtében keletkezett, és mint ilyen, egyrészt a kamatszolgálat, másrészt a maastrichti viszonyítás alapjául szolgál. Ez az összeg - tehát a ,,hivatalos" államadósság - jelenleg cca. 18.000 milliárd forint körüli, ami a GDP mintegy 80%-a, a 60%-os uniós limittel szemben. A teljes kamatszolgálatot Magyarország azonban nem a ,,hivatalos államadósság" után, hanem a nemzetgazdaság teljes adóssága után fizeti. Mekkora lehet az összeg?! Hát, ugye, minimum a kettő (külföldi és belföldi) összege, vagyis 140+90=230 milliárd dollár. Ám még ez az összeg sem teljes. Ez ugyanis csak az éves kamatszolgálat alapja, márpedig a tőkehozadék nem kizárólag kamat formájában keletkezik, illetve hagyja el az országot. Tőkehozadék a profit is, ami nem a banktőke, hanem a termelő tőke hozadéka. Hogyan becsülhetnénk fel, mennyi profitot termel (és visz ki) a privatizált, multinacionális működő tőke? Induljunk ki abból, hogy a külföldi befektetések állománya 50-60 milliárd dollárra becsülhető (1998-ban, amikor a privatizáció lényegében befejeződött, ez a szám 20 milliárd dollár körüli volt). Ez azonban csak az ún. ,,zöldmezős" beruházások összértéke lehet, amiben nincsen benne az a termelőtőke-érték, amely az állami vagyon kampányszerű privatizációja során vált multinacionális tulajdonná. Mint bemutattam, ennek piaci-forgalmi értéke az 1990-es dollárparitáson számolva cca. 80-100 milliárd dollár volt, ami átszámítva a mai paritásra 250-300 milliárd dollár körüli értéket ad. A hármat (230+50+250) összeadva minimum 500 milliárd dollárnyi ún. ,,tőketartozás" adódik a felvett hitelekből, no meg egyszerűen abból, hogy a privatizált vagyon már nem a magyar nemzetgazdaságnak termeli a profitot, hanem a multinacionális tulajdonosnak, aki az átlagprofitrátának megfelelő hozadékot realizálja, ami tőkearányosan számolva évi 8%... Felmerül a visszafizethetőség kérdése; mint minden kapott hitellel, kölcsönnel, tartozással kapcsolatban. Aki gondolkodik és számol egy kicsit, az világosan átlátja: lehetetlen. És nem elsősorban a visszafizetendő összeg intergalaktikus méretei miatt. Mert miből is lehet visszafizetni - kamatos kamatostul - bármilyen tartozást? Többletjövedelemből, pótlólagos profitból. Pont ez az, amire a mi országunknak már semmilyen lehetősége nincs, hiszen éppen az a működő tőkénk veszett oda az állami vagyon 8-10 éves elprivatizálása során, amely a profittermelésre alkalmas volt. Most végre be kell látnunk - aritmetikai és közgazdasági egyszeregy -, hogy sem a kamatokat, sem a tőketartozást soha nem tudjuk visszafizetni, egyszerűen azért, mert nincs semmilyen profittermelő portfoliónk. Emiatt egyetlen ,,lehetőségünk", hogy mindig új hiteleket veszünk fel, egyre romló feltételekkel, csak azért, hogy a már meglévő hiteleink adósságszolgálatát fizetni tudjuk... Ma éppen ez folyik - állami és egyéni szinten egyaránt. Az emberek előveszik harmadik-negyedik - mondjuk Citibank - hitelkártyájukat, a szegény országok és népek kifosztásában egyesült Nyugat-Kelet és Kelet-Nyugat könyöradományát, csak hogy befizessék a többi kártya használatának épp esedékes kamatszolgálatát. A magyar állam is ezt teszi, minimum 1982 óta. Az adósságunk pedig nőttön-nő. Hát ezek azok az okok, amiért évről évre egyre több adót és járulékot kell fizetnünk, s ez a generális, évtizedek óta elhazudott oka annak is, hogy most még az egészségbiztosításunkat is elveszik. Amiért hiába dolgozunk egyre többet, semmi látszata nincs. Ja, a valutatartalékunk jelenleg 16 milliárd dollár... Hátra van még egy szomorú és egy tragikomikus tétel. Az uniós csatlakozásunk egyik (aláírt) szerződéses feltétele volt, hogy a magyar termőföld váljék az uniós tőkepiac szerves, mobilizálható részelemévé, vagyis váljék eladhatóvá és megvehetővé. A kapott hétéves moratórium jövőre lejár... S a végére a tragikomédia, hogy kínunkban néha nevessünk is. Az egyik televízióban hallottam a minap, hogy Karsai úr, az MSZP renitens országgyűlési képviselője állítólag a következőket mondta az őt kérdező riportereknek: ,,Szerintem az uniós támogatás csak Bajnai Gordon laptopján létezik." Én nem nevettem ezen. Czika László kapu.hu

0 komment , kategória: Általános

Címkék: adósságcsapdából, hitelkártyájukat, veszteségesebben, kamatszolgálatát, profittermelésre, hozzávetőlegesen, reformkommunista, kamatszolgálatot, valutatartalékot, követelményekhez, tőketörlesztését, elszegényedtünk, intergalaktikus, konvertibilissé, államadósságnak, előkészítéséhez, nagyberuházások, szabadulhassunk, felzárkóztatási, külkereskedelmi, nemzetgazdasági, adósságspirálra, elprivatizálása, esélytelenséget, törlesztéseként, dollárparitáson, országgyűléssel, multinacionális, produkálhassunk, teljesítményünk, zsákmányszerzés, hitelállományát, visszafizetendő, energiaszektort, maradványértéke, vagyonértékelés, alagút másik, szuroksötét szűrődik, sovány tehenek, utolsó ötéves, felzárkóztatási programig”, fizikai törvények, rohamosan távolodó, meredek lejtőn, 100-ból nulla, nemzetgazdaság összesített, tízszeresére nőtt, profittermelő működő, dollár paritása, forinthoz mérve, mindenfajta cserearányaink, társadalmi tulajdon, Demján Sándor, Római Klub, Magyar Nemzeti Bank, Fekete János, Nemzeti Bank, Medgyessy Péter, Nemzetközi Valutaalapba, Sárközy Tamás, Németh Miklós, Soros György, Schamschula György, Akkor Bokros-csomag, Torgyán József, Európai Unióba, Magyar Televízióban, Bajnai Gordon, Czika László,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]